Az előző részben arról írtam, hogy a Karácsony bizony komoly tervezést, előkészítést igényel, és egy csomó stresszel jár. De vajon miért? Ki dönti el, hogy mi a fontos a Karácsonyig vezető úton?
Mi a legjobb a Karácsonyban? –kérdeztem meg az imént a családomat, amikor leültem megírni ezt a bejegyzést.
A 6 és 8 éveseim gondolkodás nélkül, nagy vigyorral a pofijukon közölték, hogy:
- Ajándék! J
- Hogy ajándékot kap az ember! - mondta kicsit megfontoltabban a nagyobbikom.
Aztán a gyerekeim mondták, hogy kérdezd meg apát is. Hát megkérdeztem:
- Gyertyagyújtás!- jött is hamar a válasz.
Szóval ilyen egyszerű, gondoltam magamban. Akkor meg minek bonyolítjuk ennyire túl ezt a dolgot? Ha visszaemlékszem gyerekkoromból a Karácsonyokra, akkor igazából nekem sem az jut eszembe, hogy milyen szép rend és tisztaság volt a lakásban, vagy mennyire finom volt a vacsi, hanem arra, hogy akkor még élt a nagymamám, összegyűlt a család, jött az angyalka, hozott egy csomó ajándékot, és milyen szép, magas volt a karácsonyfa a nappaliban.
Akkor felnőttként mi ez a sok para? Megéri végig idegeskedni másfél-két hónapot? Ha nyomás alá helyezem magam, akkor nagyobb lesz az öröm a végén? Jobban sikerül a Szenteste? Kinek akarok megfelelni? Tudom, hogy mi az elvárása annak, akinek meg akarok felelni? Tényleg? Biztos? Ezt ő várja el tőlem vagy én magamtól? Miért?
És akkor mi van, ha mégsem sikerül 100%-ot teljesítenem ebben a nagy megfelelésben? Összedől a világ? Az a tapasztalatom, hogy a világunk nem szokott ilyen könnyen darabjaira hullani, csak a mi hiedelmünk tart sakkban, ami elhiteti velünk, hogy bizony nagy baj lesz, ha nem csinálunk meg valamit tökéletesen!
Szóval mi a lényeg aznap számunkra? Kinek akarunk örömet szerezni? És akinek örömet akarunk szerezni, annak mit jelent az öröm? Jó kaját? Makulátlan tisztaságot? Szép díszítést a lakásban, a fán? Sok ajándékot? Közös együttlétet? Mi kell ahhoz nekem és a családomnak, hogy jól sikerüljön az a bizonyos este, és ha 20 év múlva visszagondolok rá, akkor jó érzéseim legyenek?
A gyerekeim már válaszoltak, és én így értettem, amit mondtak: Tök mindegy, hogy mi a kaja, rend van-e, csak ajándék legyen!
Igazából a férjem is válaszolt: a gyertyagyújtás nálunk azt jelenti, hogy együtt van a család, és mindenki ott van, aki fontos. Ennyi. Ennek a megvalósítása sem tűnik túl bonyolultnak, pláne nem stresszesnek.
Ha visszagondolsz mondjuk egy 5 évvel ezelőtti Karácsonyodra, akkor mi jut eszedbe róla? És egy gyerekkori Karácsonyodról? Neked mi a fontos a Karácsonyban?
És ha a fenti kérdésekre mind válaszoltál, akkor előveheted a legutóbb kitöltött sürgős-fontos táblázatodat, és rátekinthetsz az új szempontjaid alapján!
Azért így a végén be kell vallanom Nektek valamit: nálunk ma családi szülinap lesz, és megy ezerrel a készülődés. Én is ilyen parás, megfelelős típus vagyok ám, de sokat dolgozom magamon azért, hogy ez egy kicsit változni tudjon! Apró lépésekben haladok: régen már előző nap kész volt a torta, most meg a torta nemhogy nincs kész egy nappal előbb, de még a krémet sem kevertem ki hozzá, pedig a vendégek 3 és fél óra múlva megérkeznek. Helyette leültem egy kicsit, megírtam ezt a cikket, átgondoltam magamra vonatkozóan is a fenti kérdéseket, és rájöttem, hogy az elmúlt években azért már sokat lazultam, de van még hova fejlődnöm! J És most úgy érzem, hogy jó döntés volt valamit másképp csinálnom, mint eddig, mert kisimultak az idegeim, és most sokkal nagyobb elszántsággal, örömmel állok neki a krém kikeverésének.
Jó készülődést kívánok!
Ha segítségre van szükséged, keress bátran!
Pszicho életvezetés a személyre szabott támogatás a nehéz élethelyzetekben! Elfogadó légkör, meghallgatás és problémamegoldás integratív szemléletben!
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, köszönöm!
Ha szeretnél máskor is olvasni tőlem, nyomj egy kedvelést a Fb-on!