Mi a különbség a kukta és a teáskanna között? És hogyan kapcsolódnak ide az érzésink? Biztos mindenki látott már kuktát működés közben:szép lassan elkezd felmelegedni,majd feljön a szelep, a mert a kuktában folyamatosan nő a nyomás. A szelep mindig csak annyi gőzt enged ki, amennyi ahhoz kell, hogy a kukta ne robbanjon fel. Ha a kuktát ebben az állapotában ki akarjuk nyitni, és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy felfeszítsük, akkor a kukta konkrétan felrobban. (Sajnos láttam már ilyet, elég veszélyes művelet, megsérülhet a környezet.) Biztos ismerős az a jelenség (akár saját tapasztatból, akár hallomásból), amikor valakiből-feszegetés hatására- hirtelen kirobbannak az érzelmei, és ott „kő kövön nem marad”. Na, valami ilyesmi lehet a kukta robbanása is. Ilyenkor automatikusan reagálunk az érzelmeinkre.

De mit csinál a teáskanna? A teáskanna alatt is folyamatosan melegítünk (kavarognak az érzelmek), de a csőrén át kiengedi a gőzt, és a teáskannák ezáltal nem szoktak felrobbanni, hanem ha elzárjuk a gázt alatta, akkor finom teát csinálhatunk, és nyugodtan elfogyaszthatjuk azt. Tehát ha tudatosan válaszolunk az érzelmeinkre, akkor abból a végén valami jó keletkezhet.

Sokféle érzést zárhatunk a kuktánkba, ami aztán sokféleképpen felrobbanhat.

Történhet az is, hogy anyaként annyira elfáradunk, hogy már csak ordítani tudunk a gyerekekkel, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy elvárjuk tőlük.

A kuktánkban lehetnek régi, gyerekkori traumáinkhoz kapcsoló érzéseink is, amikkel nem akarunk kapcsolatba kerülni, mert túl fájdalmasak…

Ha dolgozó anyák vagyunk, akkor hordozhatjuk, gyűjthetjük magunkban egész nap a főnökünk szidalmait, elégedetlenségét, logikátlan, irracionális utasításait, amiket végre kell hajtanunk, majd este otthon a párunk, gyerekünk egy ártatlan mondata kapcsán felrobbanhat. Ismerős?

Ott lehetnek a kuktánkban elzárva a félelmeink, dühünk, szomorúságunk, és még rengeteg olyan érzésünk, amik arra várnak, hogy valahogy kijuthassanak onnan, hogy feldolgozzuk őket és nyugvópontra kerülhessenek.

Ne várjuk meg, amíg kuktánk felrobban és az egészségünk vagy a környezetünk látja kárát! A kukta felrobbanása megelőzhető, ha időben elzárjuk alatta a gázt, és a gőzt szakszerűen kiengedjük! 

Anyaként szükségünk van a feltöltődésre, én-időre, pihenésre, barátokra, a környezetünk segítségére,

támogatására! Anélkül nem lehet kiengedni a kuktánkból a gőzt!

Ha pedig úgy érzed, a kuktád kezd telítődni, teáskannára cserélnéd, de nem tudod, hogyan fogj hozzá, akkor keress bátran!

Ha szeretnél máskor is olvasni tőlem, nyomj egy kedvelést a Fb-on!