• Hogy érzed most magad?
• Kösz, megvagyok, nincs semmi extra. És Te?

Ismerős ez a párbeszéd? Naponta akár többször is elhangozhat ez a kérdés anélkül, hogy a válaszon valóban elgondolkodnánk, vagy valóban kapcsolatba szeretnénk kerülni azokkal az érzetekkel, amik bennünk vannak, elvégre ki akar együtt lenni a szorongásával, félelmeivel, pánikjával, gyászával, és ki tudja mennyi nehéz érzésével önszántából? Inkább minél előbb szabadulnánk ezektől, nem? De sajnos ezek az érzések nem így működnek. Minél inkább nem karunk róluk tudomást venni, szabadulni akarunk tőlük, ezek nem engednek, ragaszkodnak hozzánk, a legváratlanabb pillanatokban bújnak elő, és akadályoznak minket a munkában, pihenésben, másokhoz való kapcsolódásban.

De vajon mi történne akkor, ha magadtól kérdeznéd meg, hogy „hogy érzem most magam? Mi van most bennem?”, és a válasz elől nem akarnál elmenekülni, nem akarnád elkerülni mindazt, ami benned van. (Ha el akarod kerülni, akkor is benned van, szóval igazából érdemes lehet taktikát váltani. 😊) Ha lenne időd és tered is arra, hogy megválaszolhasd őszintén, hogy mi van MOST benned?

Lehet, hogy megéreznéd, hogy egy kicsit feszült vagy, hogy a válladnál be vannak állva az izmok, és a gyomrodban van valami fura érzés. Vagy az is lehet, hogy ahogy elkezdesz befelé figyelni, megéreznéd, hogy van valami érzeted, ami ott van belül benned, csak most vetted észre. Talán szavaid sincsenek még rá, hogy mi lehet, de a figyelmedet kéri. És ahogy megkapja ez az érzet a figyelmet és teret, megmutathatja magát, láthatóvá válhat, kapcsolódhat hozzá valami, ami elindíthat egy változást benned: gyógyulhatsz az élmény, megélés által.

A fókuszolás orientált terápia pontosan ebben segíthet Téged. Ebben a gyógyító kapcsolódásban önmagadhoz, ahol a traumák, blokkok oldódhatnak, régi sérülések gyógyulhatnak.

A fókuszolás során megtapasztalhatod, hogyan kapcsolódhatsz önmagadhoz, a múltadhoz, traumáidhoz, belső gyermekedhez, korai tapasztalásaidhoz, és az ezekkel való belső munka során gyógyulhatsz, változhatsz itt a jelenben.

Ha úgy érzed, hogy ez a Te utad, ha szívesen gyógyulnál egy elfogadó, biztonságos térben, kapcsolódásban, keress bátran!

Jelentkezés: kovesi.mariann@gmail.com

Mi a különbség a kukta és a teáskanna között? És hogyan kapcsolódnak ide az érzésink? Biztos mindenki látott már kuktát működés közben:szép lassan elkezd felmelegedni,majd feljön a szelep, a mert a kuktában folyamatosan nő a nyomás. A szelep mindig csak annyi gőzt enged ki, amennyi ahhoz kell, hogy a kukta ne robbanjon fel. Ha a kuktát ebben az állapotában ki akarjuk nyitni, és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy felfeszítsük, akkor a kukta konkrétan felrobban. (Sajnos láttam már ilyet, elég veszélyes művelet, megsérülhet a környezet.) Biztos ismerős az a jelenség (akár saját tapasztatból, akár hallomásból), amikor valakiből-feszegetés hatására- hirtelen kirobbannak az érzelmei, és ott „kő kövön nem marad”. Na, valami ilyesmi lehet a kukta robbanása is. Ilyenkor automatikusan reagálunk az érzelmeinkre.

Az elmúlt néhány hétben mindannyiunk élete fenekestül megváltozott. Ilyen- világjárvány széleskörű karanténnal-  a jelenleg a Földön élő emberek életében még nem volt, ezért kevés a tapasztalatunk is arról, hogy az ilyen típusú kríziseket hogyan kell jól kezelni, hogyan lehet a végén úgy kijönni belőle, hogy többek legyünk, mint amikor belekerültünk. Ezt a jelenséget hívja a pszichológia növekedési krízisnek. Ahhoz, hogy ez a karantén végén valóban egy növekedéshez (fejlődéshez) vezethessen, érdemes most tudatosan dolgoznunk azzal, hogy mi zajlik bennünk.

A „nem vagyok biztonságban” alapélmény lehet most sokunk számára.

Aki ma a földön él, egyikünk életében sem volt olyan, amit most a világ a következő hetekben át fog élni.  

Csak fantáziánk lehet arról, hogy hogyan fogjuk viselni a bezártságot, összezártságot, a bizonytalansággal járó stresszt. Nem tudjuk, hogy meddig kell korábbi életvitelünkből kiszakadva élnünk. Folyamatosan alkalmazkodnunk kell az új helyzethez. Nekünk- Magyarországon- most még itt van az, hogy fokozatosan változik meg a világunk, a korlátozások napról-napra egyre nagyobb helyet foglalnak el régi életünkből. Máshol a világban már emberek milliói élnek karanténban.

Nagyon különbözőek vagyunk, ezért a stresszre is sokféleképpen reagálhatunk. Van olyan, akinek az a fantáziája, hogy jól tűri a bezártságot, és van olyan, aki ha arra gondol, hogy pár nap múlva teljes karantén lesz, már attól összeszorul a gyomra.

Aki hajlamos a szorongásra, pánikra, még inkább ki van annak téve, hogy ez az új helyzet mit tesz a tüneteivel. Tartós stressz hatására a tünetek felerősödhetnek vagy visszatérhetnek. Aki tudja magáról, hogy hajlamos a szorongásra, érdemes megtenni a megfelelő előkészületeket.

Listázhatja, hogy milyen technikái vannak arra, hogy a szorongását csökkenthesse (itt egy részletes lista sok-sok technikával), kik azok az emberek, akiket fel tud hívni, ha a tünetei erősödnek, és időben (már akár enyhe tünetek esetén is) érdemes szakemberrel felvenni a kapcsolatot!

1. mindennapi életbe beépíthető szorongást csökkentő dolgok, technikák
2. amikor a szorongás felerősödik, akkor alkalmazható technikák

Fontos, hogy ne maradj egyedül a félelmeiddel! Fontos, hogy tegyél a megelőzésért, tegyél azért, hogy a lelki és mentális egészségedet megőrizd!

Fontos, hogy felismerd, ha segítségre van szükséged!

Skype-on, FaceTimeon, Viberen várlak, ha segítségre van szükséged!

Munkám során gyakran használom a fókuszolás módszert a folyamatok kísérésében, ezért azt gondoltam, hogy írok róla egy kicsit, hogy jobban látható legyen, mi ez a módszer, és miért tud rövid idő alatt változást hozni az életünkben.

A fókuszt gyakran használom szorongás és pánik esetén, mert azt tapasztalom, hogy ez a mély önmagunkhoz való kapcsolódás olyan változásokat és megtapasztalásokat hozhat, ami hatékony segítség lehet a tünetek enyhítésében, megszüntetésében. Amikor a szorongás már ott tart, hogy bezárja hordozóját a lakásba, szűkíti az életterét (nem mer kimozdulni, nem mer tömegközlekedni, nem mer emberek közé menni, mert fél, hogy rosszul lesz, rájön a hasmenés, elájul…), akkor érdemes lehet a tüneti kezelésen kívül (szorongásoldó technikák, szorongásoldó szerek…) a dolgok mögé nézni.

Természetesen nem csak a szorongás és pánik okozhat problémát. Életünk során gyakran érezhetjük úgy, hogy nem vagyunk jól a bőrünkben, valamit meg kéne oldanunk, de ellenállást, gátat érzünk magunkban, elakadtunk, és nem tudjuk, hogy merre lépjünk tovább, vagy helyzetek ismétlődnek (ezáltal ismerősek), de mindig ugyan abba a folyóba lépünk.

Az is lehet, hogy a testünk jelez valamilyen tünet formájában (hátfájás, fejfájás, bőrtünetek…), és egyszerűen nem értjük, hogy min kellene változtatnunk ahhoz, hogy a tünet enyhüljön, elmúljon, vagyis nem értjük, hogy mit üzen a testünk a tünetünkön keresztül. Fontos kiemelnem, hogy amint megértjük, hogy testi tünet formájában mit akar a lelkünk tudtunkra adni, és sikerül megtalálnunk a változtatás módját, a tünet is elkezdhet enyhülni, eltűnni!

Pánik és szorongás… sokak számára ismerős tünetek lehetnek ezek.

Hozzám gyakran térnek be ezekkel a problémákkal a kliensek. Azt gondolom, hogy a tünetek a legpontosabb útmutatók a lelkünk felé. Tűpontosan mutatják, hogy mivel van dolgunk.

Nemrégiben egy középkorú nő tért be hozzám komoly szorongásos (és kényszeres) tünetekkel. Eleinte csak figyeltem, hogy mit mesél: gondolatai között állandóan ott volt, hogy felgyújtani magát, felgyújtani valamit, robban valami… Egyszer csak úgy éreztem, mintha egy háborús színhelyen lennék, és ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Megkérdeztem, hogy a háború alatt mit csinált a családja (én automatikusan a II. Világháborúra asszociáltam). Először semleges válasz érkezett. Majd hosszú csend következett, és eleredtek a könnyei.

• A háború, igen, a háború- mondta.

Az utóbbi időben rengeteg olyan poszt jön velem szembe különböző Fb csoportokban, ahol a posztoló úgy érzi, hogy valami nincs rendben a párkapcsolatában, szenved, de bizonytalan abban, hogy jól érzi-e, hogy ahogy a kapcsolata működik, az valahogy nincs jól.

Az előző részben arról írtam, hogy hogyan lehet felismerni, ha a gyerekünk szorong. Most pedig a szorongás mellé a dühöt és a feszültséget is hozzákapcsolva, összegyűjtöttem néhány olyan technikát, amivel mi szülők segíthetjük a gyerekeinket abban, hogy ezeket a nehéz érzéseiket oldani tudják.

A gyerekeket még nagyon elemi erővel tudják elárasztani az érzelmek, amiket nem tudnak kontrollálni, egyszerűen szinte átfolyik rajtuk. A mi feladatunk szülőként, hogy ezt helyes mederbe tereljük, és mintát és eszközöket adjunk nekik a szorongásuk, félelmeik, dühük kifejezésére, oldására.