Pár hete még azon csodálkoztam az utcán, hogy az üzletek egyre előrébb hozzák a karácsonyt: mindenhol megjelentek a karácsonyi díszítések és áruk. Aztán anyukám kezdte kérdezgetni, hogy ki minek örülne Karácsonyra. “Karácsonyra?” – kérdeztem vissza, mert azt gondoltam, hogy félreértettem a dolgot. Egy idő után úgy tűnt, hogy elkerülhetetlenül és nyomasztóan kezd közeledni a karácsony. Tavalyi és korábbi emlékeim szerint az egy horror időszak, és a klienseim is mindig arról számolnak be, hogy minél előbb inkább túl lennének az egész cécón.

És akkor ezen a ponton most kétfelé bontanám a „Karácsonyi tököm tele van…” dolgot:

• Ki kell találni, hogy kinek mit vegyek, hol vegyem, mikor vegyem, hol akciós esetleg, mi legyen a karácsonyi menü, ahhoz mikor és hol fogom megvenni az alapanyagokat…stb. Szóval van a dolog technikai része.
• A Karácsony minden örömével együtt érzelmileg egy nagyon megterhelő időszak tud lenni a családok számára: kivel ünnepeljük, melyik nap hova kell menni, ki fog megsértődni, és még sorolhatnám.

Ebben a részben a karácsony technikai oldalához szeretnék egy kis segítséget nyújtani , vagyis az időgazdálkodáshoz. Ehhez S. Covey sürgős-fontos módszerét hívom segítségül.

A módszer egyszerű:

1. Írjunk össze egy papírra mindent, aminek karácsonyig bele kell férnie az életünkbe:lehet ez munka (mikor máskor legyenek a legfontosabb határidői az embernek, ha nem karácsony előtt?), általános tevékenységek (sajnos a háztartás nem áll meg azért, mert jönnek az ünnepek), ajándékok kitalálása, beszerzése…stb. A lista lehetőleg legyen minél részletesebb.
2. Töltsük ki a táblázatot: 

Láthatod, hogy a táblázat 4 részre van osztva:

• Sürgős-fontos: égető, nem halogatható dolgok (ezek ugye az idő előre haladtával folyamatosan változnak )
• Nem sürgős, fontos: tervezés, megelőzés (októberben még nem sürgős megvenni az ajándékokat, de ahhoz, hogy a végén ne égjen a körmömre a beszerzés, nem árt, ha megtervezem a dolgot)
• Sürgős- nem fontos: na, ezek azok a dolgok, amik állandóan valahogy „közbejönnek”. Most csak elintézem ezt a telefont, megnézem a leveleimet… Rengeteg időt vesznek el, és mivel ad hoc hajtom végre, ezért sokkal több időráfordításba kerül, mint amennyi tervezetten lehetne. (Azt gondolom, senkinek nem kell bemutatni azt, amikor „leülök egy pillanatra elküldeni egy levelet”, és csak fél óra és minimum 3 cikk elolvasása után veszem észre, hogy az email még mindig nincs elküldve, ellenben indulnom kell valahova, így a sürgős-fontosból máris átcsúsztam a nem sürgős-nem fontos kategóriába, az emailem pedig sürgőssé és fontossá válik estig.)
• Nem sürgős- nem fontos: napi rutinfeladatok, netezés.

Nos, a cél az lenne, hogy a tervezés segítségével minél több tevékenységünket a 2. kategóriában oldjunk meg végül, vagyis a nem sürgős, ámbátor fontos tevékenységekre legyen elegendő időnk. Ehhez az kell, hogy a másik három kategóriában csökkentsük a tennivalókat.

• Legyenek világosak a céljaink, hogy könnyebben el tudjuk dönteni egy teendőről, hogy melyik kategóriába kell besorolni! Jelen esetben lehet az a célom például, hogy idén először nem fogok teljesen kipurcanva ülni a karácsonyi ebédnél, hanem még arra is marad egy kis energiám, hogy élvezzem a dolgot!

Tegyünk egy próbát, hátha bejön!

Ha egy kicsit is könnyebb lesz idén ennek a módszernek segítségével átvészelni ezt a nehéz időszakot, akkor azt gondolom, már megérte egy próbát tenni! És akkor még mindig ott lebeghet előttem a remény, ha nem lett tökéletes a megvalósítás: nem baj, jó esetben lesz még egy pár karácsonyom a szépítésre!