"Volt egyszer egy nő, aki amikor elment a pszichológushoz, az felajánlotta, hogy tegye a kabátját a szófára. A nő összerezzent: azt nem lehet! Ő valahova fel akarja akasztani mindenképp. A pszichológus tudomásul vette ezt, lement a terápiás idő, de a végén megkérdezte:
- Miért nem tette a kabátját az ágyra?
- Mert édesanyám erre tanított - hangzott a válasz.
- De miért?
- Nem tudom. Csak így van.
Megkérte, hogy a következő alkalomra kérdezze meg az édesanyját, miért nem szabad a kabátot a szófára tenni.
Következő alkalommal a nő elmesélte, hogy az édesanyja is azt mondta: az ő anyja tanította neki, neki pedig az ő anyja. Szerencsére még élt a százéves üknagymama és őt is meg tudták kérdezni erről.
- Tudod, amikor mi a századelőn Amerikába érkeztünk, a családunk jómódúnak számított a környéken. Átmentem az utcabeli gyerekekhez játszani, náluk viszont rengeteg volt a poloska és a tetű. Édesanyám arra tanított, hogy ne tegyem a kabátomat az ő ágyukra, mert belemásznak a tetvek. Én pedig tovább adtam ezt a gyerekeimnek."
Ha nem szeretnéd Te is továbbadni a sorskönyvedet, keress bátran!