@Burgermeister: Lehet ezért volt régen kint mindenhol az aktuális vezetők képe minden közös helyiségben... :D

Bejegyzés: Üvölts az egészségedért!

Ez tényleg hatásos. Én ezt rendszeresen csinálom mikor az Alkotmány utcában meglátom vmelyik gxxxi nyálamtitkárt. A nyuggerek csak néznek, nyelnek, hogy most mivan...és mire beérek senkit sem csapok széjjel.

Bejegyzés: Üvölts az egészségedért!

Nagyon egyszerű: kapcsolatokat CSAK "sorosan". 1: Ha felmerül az a gáz, hogy az aktuális kapcs. tönkremegy, akkor addig NEM kezdeni újba, amíg az előzőből TELJESEN ki nem gyógyult az ember. Amikor először azt hiszi, hogy kigyógyult, akkor még nem. Ha már elvan egyedül minimum hónapokig, az már biztató lehet. Ez után már nem kell sok idő, és valóban gyógyultnak lehet nevezni. 2: kapcsolat alapfeltétele a teljes őszinteség (nem, NEM létezik az "amit nem tudunk, nem fáj"). Annyira, hogy nem árt, ha a másik pontosan ismeri az ember "előéletét", és viszont. Főleg azért, mert nem csak úgy lehet vége kapcsolatnak, hogy onnantól örök harag és szóba se állunk (ilyen végződés esetén a kigyógyulás biztos jele (és kritériuma), hogy nyugodtan tudnak beszélni egymással, persze ez adott esetben évek múlva fog bekövetkezni, addig viszont az 1. pont értelmében nem indítható új). Az ember a tapasztalataival és megélt dolgaival együtt egész. Ennélfogva ha az új társ nem bírja megemészteni az ex létét, akkor ez akadálya a kapcsolatnak, mert akkor az egész embert nem fogja elfogadni, úgy viszont bele se érdemes kezdeni. Persze ez az egész oda-vissza értendő.

Bejegyzés: Miért (nem) lehet az ex-szel találkozni?

A poszt jó, a tanácsok értelmesek, csak sajnos nem mindig működik. Nekem harminc (30) év kellett ahhoz, hogy egy jó pár éves szerelem után el tudjam engedni az "ex"-et. Nem tudom az okát, bárhogy próbáltam is megfejteni. Békébenl váltunk el, de ez akkor is beteg dolog volt, vitán felül. Végül egy csendes, de rettenetesen durva beszélgetés kellett ahhoz, hogy, no nem, nem elengedjem, de átértékeljem. Másnak is ajánlok egy akár jeges, akár tüzes összeveszést a végére. Amíg nem sikerül nagyon megharagudni a másikra, addig nem biztos, hogy sikerül az elengedés.

Bejegyzés: Hogyan engedjem el az exet?

Na, ezzel aztán kurva sokat értem!

Bejegyzés: Hogyan engedjem el az exet?

Szerintem nem celokat kell megfogalmazni, hanem inkabb bizonyos ertekeket es viselkedesformakat amikhez utana kovetkezetesek maradunk.

Bejegyzés: Mi kell ahhoz, hogy változtatni tudjunk?

@ubu1a: Ez igaz. Az pedig kimaradt a felsorolásból, hogy bizonyos életkor felett valaki nehéz helyzetbe kerülhet: kilép a kapcsolatból, aztán azzal szembesül, hogy nagyon nehéz új társat találni, mert a normális emberek foglaltak, aki nem foglalt, annak a többségével komoly problémák vannak.
Manapság inkább arra hajlik a társadalom nagy része, hogy ha problémák vannak, ki kell lépni és új társat keresni. Természetesen vannak esetek, amikor valóban nagy a baj (pl. veri az illetőt a párja, vagy napi szintű, elviselhetetlen lelki terror uralkodik) tényleg okosabb kilépni, de ha valaki minden gondra szakítással válaszol, az nagy eséllyel pár éves kapcsolatok sorában éli végig az éltét, és akár már 50 körül végleg egyedül maradhat.

Bejegyzés: Amikor nem merünk szakítani… és ami mögötte van

évekig kínlódtam ezzel. a most már csak volt párom erősítette is bennem, hogy nézzem a gyereket, lássam milyen boldogak így, még ha mi nem is vagyunk túl jó páros. háromszor próbáltam elmenni, meggyőzni a páromat, hogy hosszabb távon jobb lesz mindenkinek, de a gyerekeket is ezzel oltotta: minden alkalommal hárman sírtak előttem.
én körbenéztem ismerősök között, nicsak, itt egy rák, ott egy idegösszeomlás, a harmadiknak a gyomra ment rá, valaki meg a legrosszabba menekül és eldobja az életét. aki ebben nincs benne, nem tudhatja milyen nehéz, és mennyit vívódik, örlődik az ember. és lehet, hogy másvalaki másképp gondolja, de ilyenkor szerintem a férfinak egy döntés nehezebb, mert 90%-ban ő fogja ritkábban látni a gyerekét. én végül döntöttem, de évek kellettek hozzá. de nem tudok még semmit mondani, nem tudom, mit hoz a jövő, nem tudom, hogy tudjuk megoldani. de remélem ennél valami jobb jön, nem kívánom senkinek. és igen, tisztában vagyok vele, hogy meg fogom kapni majd sokaktól, hogy egy önző, szemét alak vagyok, akinek csak a saját boldogsága fontos. remélem, hogy az élet rácáfol majd ezekre és azt mondhatom, jól döntöttem. most még csak szomorúságot, fájdalmat látok, amit én okoztam. de tudtam előre, hogy mindenképpen fájó lesz a döntés és ebben senki sem tud segíteni.

Bejegyzés: Összetarthat egy gyerek egy párkapcsolatot?- testi tünetek 2. rész

Ha elkövethet bűnt szülő a gyereke ellen, nos, az elhagyás, a hátat fordítás mellett ez a megoldás az ezüstérmes. Ugyanis a nem tudatos korban sokkal nagyobb szerepe van a tudattalan, természetes érzékelésnek, a minta keresésnek. A gyerek az érzéseitől, benyomásaitól vezéreltetve kérdez, a bábozó szülő pedig rengeteget fog hazudni. A gyerek számára az a természetes való, amit érzékel, érez tudattalanul, és ha a szülő szavai ezzel a valósággal szemben állnak, akkor inkább utóbbit veti el a gyerek. Azaz, a szülő elveszíti a gyermek bizalmát. Kamaszkorban e gyökérből hajt ki a lázadás, megfogalmazva, vagy 18 évesen ezért csapja rá szó nélkül az ajtót a szülőkre, értetlenül állnak, hogy "de hát mindent megadtunk neki!".
Szóval, ha véget ért a dal, vagy rájöttünk, hogy nem ilyen lovat akartunk, akkor tisztességesebb a gyerekkel szemben is a válás - az egy dolgo, hogy magunkat, egymást becsaptuk, de ha már tudjuk, akkor legalább a gyereket ne csapjuk be. Minden hazugság vissza fog köszönni az ő magánéletében később - érdemes hát minimalizálni.

Bejegyzés: Összetarthat egy gyerek egy párkapcsolatot?- testi tünetek 2. rész

"A szakítás fájdalmas dolog. ...akkor is, ha mi szakítunk"
Hát nem tudom, én nagyon kevés ilyen helyzettel találkoztam, viszont sokkal inkább azzal, hogy a szakító fél másnap már boldogan az addigra lezsírozott új kapcsolatában van.
Ez persze nem meglepő, az emberek többségének nem csak "normál", hanem az érzelmi intelligenciája is a nulla felé közelít.

Bejegyzés: Hogyan tudunk túllendülni egy fájdalmas szakításon?

magányvágy kevésbé van jelen társadalmilag aktív embereknél

Bejegyzés: Hogyan tudunk túllendülni egy fájdalmas szakításon?

Azért én úgy gondolom, hogy a felsorolt, sokszor hallott "kifogások" között jó néhány méltányolható érv van. Ezek mellett nem lehet csak úgy elmenni. Kívülről persze lehet mondani, hogy hülyeség, de aki benne él, annak ezek valós problémák. Ahogy nézem, többé-kevésbé mindegyik bekezdésnek meg lehetne írni a cáfolatát ugyanilyen terjedelemben.

Bejegyzés: Amikor nem merünk szakítani… és ami mögötte van

És végül vegyük azt is figyelembe, hogy egy vadidegen, aki alig ismer minket, alig ismeri a kapcsolatunkat, körülményeinket, tud-e használható tanácsot adni, legyen bármilyen szépnek, előkelőnek vagy elég misztikusnak hangzó saját maga által saját magának adományozott címe - életvezetési tanácsadó, coach, pszichovarázsló, sámán stb.
Lehet, hogy a saját környezetünk véleménye sem fedi a valóságot, de akkor vajon mennyire fedi le egy vadidegené ?

Bejegyzés: Amikor nem merünk szakítani… és ami mögötte van

@taxi33: Jaja. 3 gyerekem van, Ők azok akikért érdemes élni, akik széppé teszik a világot.

Bejegyzés: Szülőnek lenni boldogság?

Én az ellenkezőjéről tudok beszámolni, mint amit ez a felmérés kimutatott. Még soha nem éreztem ennyire kiegyensúlyozottnak -minden gond, felelősség, adósság, nyűg, aggodalom stb. ellenére- és a mindennapokban megtapasztalt jókedvűnek, mint amióta a kisfiam megszületett. Tegnapelőtt múlt egy éves, és baromi jó arra gondolni, hogy vár odahaza egy kis szeretetgolyó, akinek én és az anyja vagyok a mindene, mi jelentjük neki -egyelőre- a világot. Ezerszer is újrakezdeném, értelmet és célt adott az életemnek, egy csoda a kis szarházi. Tervezzük a hugit is, bár anyagilag baromira le fog terhelni, de nem érdekel. A gyerek olyan, mint a sör: egy sör nem sör, két sör fél sör, három sör egy sör, egy sör nem sör... :-)

Bejegyzés: Szülőnek lenni boldogság?

mi például sokkal kevesebbet dugunk a feleségemmel sajnos, neki már nincs igénye rá a szülések óta...:(

Bejegyzés: Szülőnek lenni boldogság?

Nekem enyhe szorongásra a magnézium piszok jól bevált.

Bejegyzés: Szorongási elsősegély, avagy mit tehetsz a szorongás ellen?

@Hóhér az utolsó barátod: megértem, hogy így érzel, nagyon fárasztó, kellemetlen és kimerítő vele együtt lenni. Ezért a következő írásomban megpróbálom egy új keretbe helyezni a szorongást, ami talán segít a jelenlétének megértésében.

Bejegyzés: Szorongási elsősegély, avagy mit tehetsz a szorongás ellen?

@pszicho életvezetés: hát ha az a szorongás, amit én értek alatta, az bizony ellenség... :(
(talán már kinőttem belőle, de a gyerek- és kamaszkorom teli volt vele)

Bejegyzés: Szorongási elsősegély, avagy mit tehetsz a szorongás ellen?

@AnnieC: Kilógok a sorból pont ezért. Nem tudom megéri-e. Teljesen izoláltnak érzem magam ami megint csak szorongáshoz vezet.

Bejegyzés: Szorongási elsősegély, avagy mit tehetsz a szorongás ellen?