Sokszor megélhetjük azt, hogy tele vagyunk indulattal, dühvel, negatív érzésekkel, és a lehető legváratlanabb pillanatban tör ki belőlünk, és esetleg csattan a szeretteinken, vagy olyan embereken, akik véletlenül pont akkor kerültek utunkba. A nehéz érzéseink tudnak így viselkedni, mert előfordulhat, hogy azt a stratégiát választjuk, hogy inkább elkerüljük, elnyomjuk azokat. Pedig valójában azzal nem kerüljük el a fájdalmat, ha kitérünk az érzéseink elől, mert ezek az érzések valahogy utat törnek maguknak, akár egy testi tünet formájában, akár szorongás képében vagy például indulatkezelési problémaként. Vállalnunk kell a felelősséget, hogy biztonságosan megélhessük a nehéz érzéseinket, aztán pedig elengedhessük, hogy változni, változtatni tudjunk.

A nehéz érzelmek kezelésének és változásának 4 fázisa van (Edith Eva Eger szerint):

1. észlelés
2. ellenőrzés
3. elidőzés
4. elfogadás

Tehát első lépésként, amikor jön egy nehéz érzés, akkor azonosítom, hogy pontosan mi is az, ami a figyelmemet kéri: harag? Szomorúság? Féltékenység? Szégyen? Ha nehezen megy ezek azonosítása, akkor itt lehet egy mankó is segítségül: Jung azt mondja, hogy 4 alap érzésünk van: szomorúság, düh, félelem, öröm. Ha eleinte ebből a 4-ből próbáljuk beazonosítani azt, hogy éppen mit érzünk, akkor az már egy jó kiinduló pont lehet.

Ezekhez az érzésekhez kapcsolódhatnak testünkben is reakciók: hőhullám, remegés, szapora légzés, szapora szívverés… Ezzel ellenőrizzük, hogy a testünk milyen választ ad az érzésünkre. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a sorrend legtöbbször fordított: először jelenik meg testi szinten a változás, és csak utána azonosítható az érzelem. Tehát az első 2 lépcsőfok felcserélhető. Inkább csak azon múlik, hogy melyikre figyelünk fel előbb (melyiket azonosítjuk előbb), hogy mi megy eleinte könnyebben.

Ha sikerült azonosítanunk, hogy éppen mi zajlik bennünk, akkor együtt lehetünk ezekkel a nehéz érzésekkel. Eltűrhetjük, elidőzhetünk velük, elfogadhatjuk, hogy most éppen ez van, így vagyunk. És ez az elfogadás segíthet abban, hogy a nehéz érzés elkezdjen változni. (A változáshoz, elfogadáshoz kapcsolódhatnak a szükségleteink is, de erről majd a következő részben írok részletesen.)

Ezt a folyamatot, amit az előbb leírtam, nem kell egyedül csinálni. Biztonságosabb, megtartóbb lehet a nehéz érzéseinkkel kísérővel együtt dolgozni. Ez a belső munka történhet fejben, tudatos szinten (beszélgetés keretében), de segítségül lehet hozzá hívni a fókuszolás módszerét is, amikor egy elfogadó légkörben, kísérő segítségével megyünk keresztül ezeken a változásokon.