Mielőtt ránézünk egy kicsit közelebbről a szorongás szerepére a mindennapjainkban, egy gyakorlatra hívlak!
Gondolj arra a helyzetre, amikor legutóbb szorongtál! Megtaláltad? Akkor indulhat gyakorlat!
Íme néhány kérdés, amit érdemes átgondolnod (esetleg leírnod) most, hogy visszaidézted a legutóbb szorongást keltő helyzetedet:
- Hol voltál, amikor elkezdtél szorongani?
- Mit csináltál éppen?
- Mit éreztél? (testi és érzelmi változások)
- Milyen gondolatok fordultak meg akkor a fejedben?
Mindannyian másképp éljük meg a szorongást, de ha megkérnénk néhány embert, hogy csinálja meg a fenti feladatot, biztosan lennének közös pontok.
A kutatások azt mondják, hogy a szorongásnak 3 funkciója van:
- Az agyunk a szorongás segítségével vonja magára a figyelmünket: az érzés megragadja a figyelmünket, és mi tudatosítjuk, hogy valami történik. Ilyenkor megjelennek a testi változások is (pl. izzadás, szívdobogás, elpirulás, gyomorgörcs…). Itt a szorongás célja, hogy felkeltse a figyelmünket akkor, amikor az agyunk egy bizonyos része olyasmit érzékel, ami fontos lehet. Vagyis a szorongást az váltja ki, ha a környezetünkben vagy bennünk valami olyasmi történik, ami valamilyen módon emlékeztet egy korábbi tapasztalatunkra, amelynek jelentőségteljes következményei voltak. Minden szorongást kiváltó eseménysorozatnak megvan a maga „legrosszabb esete”. Vagyis mi a legrosszabb, ami ebben a helyzetben történhet? Amikor az agyunk felismeri, hogy a legrosszabb eset bekövetkeztének az esélye megnő, szorongást idéz elő, hogy figyelmeztessen!
FELADAT: Most gondolj ismét a fent felidézett szorongásos helyzetedre. Mi a legrosszabb, ami akkor történhetett volna?
- A szorongás felkészít bennünket a reagálásra: a szorongás során az agy aktiválja az idegeket, hormonokat és más anyagok komplex hálózatát, amely készenlétbe helyezi a jól ismert „üss vagy fuss”reakciót. Tehát felkészülünk a veszélyre vagy annak kockázatára való gyors reagálásra.
FELADAT: A fent felidézett helyzetedben milyen jelek utaltak arra, hogy felkészültél a reagálásra? (éberség, izgatottság, heves reakciók….)
- A szorongás a gondolkodásmódunkat is befolyásolja: a fent leírt reakciósorozat következményeként az agyunk plusz munkába fog, mert el kell döntenie, hogy hogyan reagáljon a kialakult helyzetre. Ezeket az első bevillanó gondolatokat nevezzük negatív automatikus gondolat Ilyen és ehhez hasonló gondolatok szoktak jönni ilyenkor: „Jaj, remélem elkészülök ezzel a plusz munkával!” „Remélem nem hallotta, amit mondtam!” „ Biztos ki fog rúgni!” „Velem mindig ez történik.” „Be fogok égni a vizsgabizottság előtt” Ezeknek a gondolatoknak a felfejtésével a kognitív terápia során el lehet indulni a változás és változtatás felé.
FELADAT: Mi volt az első gondolatod a felidézett helyzetedben?
Tehát láthatjuk, hogy a szorongás segíthet minket abban, hogy elérjük a céljainkat és elkerüljük a kudarcokat a munkában, kapcsolatainkban és magánéletünkben, mert figyelmeztet minket a ránk leselkedő vélt vagy valós veszélyekre, így tudunk reagálni a kialakult helyzetekre! Vagyis a szorongás célja, hogy megóvjon a bajtól! A probléma akkor kezdődik, amikor kezdi átvenni a hatalmat az életünk felett!
A következő részben arról fogok írni, hogy ez az egyszerű élettani folyamat hogyan fordul át, és hogyan terjeszti ki hatalmát az életünkre! Szó lesz a szorongásmáglyáról és a pánikrohamhoz vezető folyamatokról.
Ha változtatni szeretnél keress bátran!
