Az előző részben bemutattam, hogy hogyan alakítjuk ki magunknak a gátló parancsainkat. Most áttekintjük, hogy milyen gátló parancsok léteznek!

Az alábbiakban felsoroltam, hogy milyen gátló parancsaink vannak, mire irányulnak (viselkedés, cselekvés, érzés, gondolkodás) és néhány példával illusztráltam, hogy milyen szülői magatartás következményei lehetnek.

Fontos kiemelnem, hogy feltételes módról beszélünk! Nem minden gyereknek alakul ki mondjuk „Ne létezz!” gátló parancsa azért, mert a szülei idegesen reagálnak a jelenlétére egy-két alkalommal! Lehet a szülő ideges, és ezt az érzését ki is fejezheti! A gátló parancsok kialakulása egy hosszú folyamat eredménye!

Viselkedésre irányuló:

• Ne létezz! (Tűnj el! Ne légy közel!)
  A szülő idegesen reagál a gyerek jelenlétére, viselkedésével, reakcióival kifejezi a gyerek felé, hogy akkor elégedett, ha teheti a maga dolgát, nem kell vele foglalkoznia.
• Ne légy egészséges!
  Mivel a betegség idején a környezetünk másképp viselkedik - a gyerek baja például összefoghatja az egyébként marakodó szülőket-, sok gyerek ráébred arra, hogy jobban „megéri” betegnek lenni, mint egészségesnek.

Cselekvésre irányuló:

• Ne csináld!
  A szülő azzal, hogy mindent megtesz a gyerek helyett, semmit nem bíz rá, arra neveli, hogy tehetetlen legyen, a gondjai megoldását másoktól várja.

„Hogyha nekem nem sikerült, neked sem fog.”
„Ne mássz fel a fára, mert leesel.”

„Ne egyél annyit, mert fájni fog a hasad.”

• Ne légy sikeres!
  A szülők egy része profi abban, hogyan neveljen önértékelési gondokkal küzdő gyereket, azáltal, hogy teljesítményeit lekicsinylik, erőfeszítését bagatellizálják. „Belőled nem lesz más, csak utcaseprő!
• Ne légy önmagad!
  A szülő folyton példákat hoz fel mások megfelelőségéről.
• „Bezzeg a szomszéd gyereke…!
• „Vegyél példát a nővéredről!”
  „Pont olyan vagy, mint az a hülye apád!”
• Ne légy nemednél!

A szülők ellenkező nemű gyereket szerettek volna vagy csak a fiú/lány gyerek fogadható el a családban.

• Ne légy közel!
  „Minden férfi csak azt akarja, ne bízz egyikben sem…”
• Ne bízz!
  A szülő azt sugallja, hogy a világ veszélyes és gonosz, a többiek rosszindulatúak, irigyek, mindenki csak magára számíthat.
• Ne légy gyerek! Ne légy a korodnál!
  A szülő azt sugallja, hogy nem tűri a gyerekséggel járó viselkedési formákat, mint a bohóckodás, a hiszti, a dac, a füllentés, vagy épp a ruhák bekoszolása.

„Olyan gyerekesen viselkedsz! Legyél már komoly!”

• Ne nőj fel!
  A szülő saját félelmei, szorongásai miatt sokszor azt a képzetet kelti a gyerekben, hogy a felnőttek világa rossz, veszélyes.
• Ne légy fontos! (senkinek, sehol)
  A szülő azt sugallja, hogy aki fontos, az bajt okoz a másiknak.

 „Látod mennyi szomorúságot okoz nekem az apád, de mit tehetek, úgy szeretem!”- sóhajt fel elkeseredetten az anyuka.

• Ne tartozz! (sehová, senkihez)
  Ha a családhoz, mint első közösséghez tartozás fájdalmas, könnyen kialakulhat a kötődéstől való szorongás.
• Ne élvezd! (életet, magadat, másikat)
• Ne engedd el!

Érzésekre irányuló:
A szülő azt sugallja, hogy az érzések kifejezése a gyengeség jele. „Ne bőgj, mint a lányok!”- mondják a kisfiúknak, akik később képtelenek lesznek a szomorúságot és az agressziót megkülönböztetni.

• Ne érezz!
• Ne érezz szomorúságot, dühöt, örömet!
• Ne érezd azt, amit érzel, érezd, amit én!
• Ne élvezz!

Gondolkodásra irányuló:
A szülő az „okos”, aki tudja mi a jó és mi a rossz. A gondolkodás a „felnőttek dolga”, a gyerek legfeljebb megmosolyogni való következtetésekre juthat.
„Most jó nagy szamárságokat beszélsz, ugye tudod?”

• Ne gondolkozz!
• Ne gondold azt, hogy…!
• Ne azt gondold, amit gondolnál, hanem azt, amit én!
• Ne tudj!

Amíg most végigolvastad ezt a listát, bizonyára találtál benne ismerős dolgokat. Érdemes ilyenkor feljegyezni magadnak ezeket, és elkezdeni gyűjteni (felismerni) azokat a szituációkat a mindennapjaidban, ahol működésbe lépnek a gátló parancsaid. Tudod, ez a változtatás első lépése! 

Ha változtatni szeretnél, keress bátran!