Ma beszélgettem valakivel, és szóba jött valahogy a tigrise.

• A tigrisem?- kérdezte csodálkozva.
• Igen, ez a Te tigrised.
• Ezt hogy érted?
• Ezek szerint még nem meséltem neked a tigrisről, „aki” a sötét szoba sarkában ücsörög?
• Nem! Erről még sosem meséltél.
• Képzeld el, hogy benyitsz egy sötét szobába. Csak résnyire nyitod az ajtód, a hátad mögül a fény beszűrődik a szobába. És akkor egyszer csak megpillantod egy hatalmas és természetesen félelmetes tigris árnyékát. Földbe gyökerezik a lábad, és nem mozdulsz. Mi fut át a fejedben?

• El kéne rohannom? Vissza kéne csuknom gyorsan az ajtót?
• Igen, gondolom valami ilyesmi. Elvégre ki az a hülye, aki nem rohan el, ha egy hatalmas tigris közelébe kerül? De aztán talán eszedbe jut, hogy vajon mennyi esélye van annak, hogy itt a város közepén, egy bérház második emeletén egy IGAZI tigris van egy szobában?
• Ja, ez jogos felvetés…
• Szóval ott állsz az ajtóban, kavarognak benned a gondolatok, és akkor eszedbe jut, hogy mi lenne akkor, ha egy kicsit nagyobb résre nyitnád az ajtót. És aztán, ha nem történne semmi, akkor megint óvatosan nagyítanád a rést. Egyre több fény szűrődne a szobába, és talán összeszednéd minden bátorságodat, és be is lépnél az ajtón. Utána talán tennél egy lépést is befelé… És azt látnád, hogy a tigris nem mozdul, nem történik semmi. Tovább gyűjtöd a bátorságodat, és közelebb és közelebb mész hozzá. És ahogy így egyre közelebb mész hozzá, észreveszed, hogy csak egy plüss tigris van a sarokban! Odamész hozzá, és megsimogatod. Rájössz, hogy teljesen ártalmatlan, és nem kellett volna félned tőle. Így van ez a félelmeinkkel is. Amíg nem merünk közelebb menni hozzájuk, addig hatalmasak, erősek, veszélyesek és félelmetesek. De ha odamerészkedünk hozzájuk, akkor kiderül róluk, hogy valójában ártalmatlan plüss tigrisek.

A képen látható plüss tigris mindig ott lakik a rendelőmben a kanapém szélén. Jó néha megsimogatni, és meggyőződni róla, hogy ő tényleg csak egy ártalmatlan plüss. Azért lakik ott, hogy szükség esetén emlékeztesse a klienseimet arra, hogy a félelmeink valójában csak a fejünkben vannak.

Köszönöm Birtalan Balázsnak, hogy annak idején, amikor szükségem volt rá, megmutatta nekem, hogy a plüss tigrisek ártalmatlanok, és időnként fogta a kezemet, amikor oda merészkedtem a tigrisem közelébe!

Azért ha egy igazi tigrissel találkozol össze, azt javaslom, hogy szaladj, ahogy a lábad bírja! 

Ha változtatni szeretnél, keress bátran!