„Ne a változástól, az állandóságtól félj!” -Lao Ce

Pszicho életvezetés- A személyre szabott támogatás

Hogyan engedjem el az exet?

2016. augusztus 17. - pszicho életvezetés

A szakítás nehéz dolog, bárhogy is ér véget a párkapcsolat. Sokszor úgy érezhetjük, hogy nem tudjuk elengedni a másikat, bármennyire is akarjuk. Lehet, hogy a másiknak már új párja van, lehet, hogy felém sem néz, lehet, hogy én szakítottam, mert rengetegszer megbántott, mégsem tudom elfelejteni. Itt fontos leszögezni, hogy nem is cél elfelejteni a másikat. Ha valaki az életem fontos része volt valamikor, akkor őt nem kell elfelejtenem, hanem idővel felkerülhet a „megfelelő polcra” az életemben.

Na igen, de azt hogy kell csinálni?- merülhet fel benned a kérdés.

szakitas2.jpg

Először is érdemes visszaemlékezni a kapcsolatra, mind a jó, mind a rossz oldalát számba véve. Ez a visszaemlékezés rengeteg tanulságot is hordozhat magával. Például rájöhetek arra, hogy mit lehetett volna másképp csinálnom, milyen gyakori játszmákat játszottunk, mi az, amit jól csináltunk így együtt. Visszaemlékezhetek korábbi kapcsolataimra is, és megnézhetem, hogy vannak-e olyan dolgok, amik hasonlóak, esetleg ismétlődőek a kapcsolataimban. Ezek utalhatnak a sorskönyvemre is, és ezek a felismerések segíthetik az abból való kilépésemet.

A következő lépésben érdemes megvizsgálni, hogy milyen hiedelmeim keletkeztek a szakítás után. Gyakran előfordul, hogy ilyen, és ehhez hasonló gondolatok lesznek úrrá rajtunk:

  • Hiba volt megtennem.
  • Nem találok nála jobbat, olyan rendes ember volt.
  • Engem már soha senki nem fog úgy szeretni, ahogy ő.
  • Nem vagyok képes már senki úgy szeretni, ahogy őt szerettem.
  • Nem vagyok érdemes arra, hogy szeressenek.
  • Már soha többet nem lesz senkim.
  • Értéktelen vagyok, hiszen ő is elhagyott.

Ha sikerül alaposan átvizsgálni ezeket a gondolatainkat, és megnézni mondjuk azt, hogy mennyi a racionalitása annak, hogy ezek igazak (ezt csinálhatom úgy is, hogy leírom, hogy mi a bizonyíték arra, hogy ez a gondolat igaz, és mi szól ellene). Ehhez a fázishoz kognitív terápiában jártas szakember hatékony segítséget tud nyújtani.

Aztán rendszerint következik az üresség érzése. Felszabadult rengeteg időnk, amit újra strukturálnunk kell.  Vagyis ki kell töltenünk valamivel a szabadidőnket. Ez remek lehetőség lehet például új hobbi megtalálására, barátokkal való találkozásokra, nyelvtanulásra.

És mire túl vagy ezen a fázison is, azt veszed észre, hogy az exed szép lassan fel tud kerülni arra a bizonyos "megfelelő polcra". Kinek több, kinek kevesebb időre van ehhez szüksége.

Ne fedd: minden szakítás erősebbé tesz minket, hisz megtapasztalhatjuk a bennünk levő erőt, hogy fel tudunk újra állni!

A sorskönyv megértéséhez és a negatív gondolatok mélyebb elemzéséhez jól jöhet egy külső segítő, aki segít rendezni mindazt, ami benned zajlik.

 

Ha segítségre van szükséged, keress bátran!

Pszicho életvezetés a személyre szabott támogatás a nehéz élethelyzetekben! Elfogadó légkör, meghallgatás és problémamegoldás integratív szemléletben!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, köszönöm!

Ha szeretnél máskor is olvasni tőlem, nyomj egy kedvelést a Fb-on!

http://onebrain-kineziologia.hu/eletvezetesi-tanacsadas.html

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoeletvezetes.blog.hu/api/trackback/id/tr1110416662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petiie 2016.08.17. 14:48:34

Na, ezzel aztán kurva sokat értem!

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.08.17. 15:58:45

A poszt jó, a tanácsok értelmesek, csak sajnos nem mindig működik. Nekem harminc (30) év kellett ahhoz, hogy egy jó pár éves szerelem után el tudjam engedni az "ex"-et. Nem tudom az okát, bárhogy próbáltam is megfejteni. Békébenl váltunk el, de ez akkor is beteg dolog volt, vitán felül. Végül egy csendes, de rettenetesen durva beszélgetés kellett ahhoz, hogy, no nem, nem elengedjem, de átértékeljem. Másnak is ajánlok egy akár jeges, akár tüzes összeveszést a végére. Amíg nem sikerül nagyon megharagudni a másikra, addig nem biztos, hogy sikerül az elengedés.