„Ne a változástól, az állandóságtól félj!” -Lao Ce

Pszicho életvezetés- A személyre szabott támogatás

Hogyan tudunk túllendülni egy fájdalmas szakításon?

2016. július 10. - pszicho életvezetés

A szakítás fájdalmas dolog. Akkor is, ha velünk szakítanak, és akkor is, ha mi szakítunk. A szakítás egy veszteség. A veszteség pedig olyan mint a halál. El kell gyászolni!

Elizabeth Kübler- Ross az 1960-as évek végén publikálta kutatása eredményét, amely arról szól, hogy a gyásznak (és a haldoklásnak) 5 fázisa van: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. Amikor szakítunk, akkor ideális esetben végigmegyünk mind az 5 fázison. Azért írom, hogy ideális esetben, mert van, amikor egyik kapcsolatból gyorsan átlépünk egy másikba, és nem végezzük el a gyászmunkát. Olyan is van, hogy belevetjük magunkat a bulizása, hogy ne kelljen a veszteség fájdalmával együtt lenni.

szakitas.jpg

De most arról szeretnék inkább írni, hogy mi van akkor, ha adunk időt magunknak arra, hogy gyászoljunk, elfogadjuk és együtt legyünk ezzel a fájdalommal. Ebben az esetben a folyamat a tagadás fázisával indul. Lehet, hogy először el sem hisszük, hogy tényleg igaz. Az is lehet, hogy szinte sokkos állapotba kerülünk. Derült égből villámcsapásként ér bennünket a szakítás. Hogy lehet, hogy már nem szeret? Nem érez irántam semmit? De hát én még szeretem! Ebben a fázisban sokszor felfoghatatlan, hogy a kapcsolat véget ért.

Aztán következik a harag. Egyénenként különbözik a harag szakaszának eljövetele. Kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége ahhoz, hogy ez a szakasz bekövetkezzen. Az is lehet, hogy első két szakasz oda-vissza váltakozik egy ideig. Ebben a szakaszban előjöhet az összes felgyülemlett sérelmünk a másikkal szemben. Rengeteg negatív érzést megélhetünk ilyenkor. Érdemes nem elnyomni ezeket az érzéseket, hanem bármilyen nehéz is, együtt lehetünk vele egy ideig, és megtalálhatjuk a módját annak, hogy hogyan tudjuk kiadni magunkból. Van olyan, aki kimegy az erőbe, és az összes dühét, fájdalmát kikiabálja magából. Olyan is van, aki ezt az energiát sportban vezeti le. Lehet azt is választani, hogy elmondom minél több embernek (kipörgetem ezáltal magamból), vagy leírom egy papírra és elégetem. Ez csak néhány ötlet a sok közül, amit ki lehet próbálni, és meg lehet tapasztalni, hogy melyik tud továbblendíteni ezen a szakaszon.

Idővel a harag is csökken, és az alkudozás fázisa következik. Ilyenkor feltámad az érzés, hogy hátha van még egy esély: ha ezt vagy azt másképp csinálnám, csinálnánk, akkor tuti másképp alakulna a kapcsolat. Ígérgetések, fogadalmak lehetnek itt, megjelenhetnek olyan fantáziák, amiben a régi dolgok megszépülnek, a jövőbeli dolgok ígéretesek lehetnek. De ha nincs rá fogadó fél, akkor a gyászfolyamat tovább tud folytatódni.

Ha az eredménytelen próbálkozás után ismét kudarcot vallottunk, akkor a depresszió fázisába lépünk. Senkivel sem szeretnénk találkozni, beszélni, telefonunkat kikapcsoljuk. Együtt vagyunk az érzéseinkkel, emlékeinkkel, kisírhatjuk magunkból a fájdalmat. Gyújthatunk akár egy gyertyát, vagy kitalálhatunk bármilyen rituálét, ami az elengedést segítheti. Jó, ha ilyenkor mellettünk van 1-2 barát, akinek kisírhatjuk magunkat. Szerencsére a bánat egyik fő jellemzője, hogy egy bizonyos idő elteltével elmúlik, és felkerül a megfelelő polcra az életünkben.

Végül elérkeztünk az elfogadás fázisához. Ez csak akkor történhet meg, ha elfogadjuk, hogy ennek a kapcsolatnak vége. A fájdalmas érzéseink elmúlnak, sebeink lassan begyógyulnak. Megvizsgáljuk, hogy mit adott az elvesztett kapcsolat, mit tanultam belőle, min fogok változtatni a jövőben, ha újra kapcsolatba lépek valakivel. Útjára engedem a másikat.

Ismét elkezdek kifelé figyelni, és ami a legfontosabb: szeretem és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok!

Ehhez a folyamathoz lehet kísérőt is választani, aki lehet egy barát vagy szakember is!

 

Ha változtatni szeretnél, keress bátran!

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoeletvezetes.blog.hu/api/trackback/id/tr388878402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

satie · http://321.hu/sas 2016.07.11. 15:45:17

magányvágy kevésbé van jelen társadalmilag aktív embereknél

OneBall · http://oneball.blog.hu/ 2016.07.14. 09:06:41

"A szakítás fájdalmas dolog. ...akkor is, ha mi szakítunk"
Hát nem tudom, én nagyon kevés ilyen helyzettel találkoztam, viszont sokkal inkább azzal, hogy a szakító fél másnap már boldogan az addigra lezsírozott új kapcsolatában van.
Ez persze nem meglepő, az emberek többségének nem csak "normál", hanem az érzelmi intelligenciája is a nulla felé közelít.