„Ne a változástól, az állandóságtól félj!” -Lao Ce

Pszicho életvezetés- A személyre szabott támogatás

Amikor nem merünk szakítani… és ami mögötte van

2016. május 10. - pszicho életvezetés

Sokszor találkozom azzal, hogy az emberek, bármennyire is boldogtalanok már a párkapcsolatukban, nem tudnak kilépni belőle. Engem általában az a fél szokott felkeresni, aki érzi, hogy valami nem stimmel, de nem mer kilépni.

Azt tapasztalom, hogy elmondja a problémáját, majd elkezd önigazolást keresni arra, hogy amiben van, az valójában nem is olyan rossz neki, akár boldog is lehetne, DE….

De miért nem merünk kilépni egy kapcsolatból, ami már nem működik?

szakito_par.jpg

Sokszor hallom azt ilyenkor (a teljesség igénye nélkül), hogy…

  • mi van, ha nem próbáltam meg mindent a megjavítására?
  • ha ez vagy az megváltozna, akkor olyan jó lenne…
  • de hát a másik annyira erőlködik, és próbál a kedvemben járni?
  • végül is szeretem…/szeret engem
  • olyan régóta együtt vagyunk
  • olyan „jóravaló” ember
  • biztos nem találok nála jobbat..sőt! Lehet, hogy többet nem találok senkit…
  • ha működne a szex, akkor minden tökéletes lenne… nem is annyira fontos a szex
  • annyira összepasszolunk, csak hát…
  • nem tudok egyedül lenni, szükségem van valakire
  • a gyerekek érdeke, hogy együtt maradjunk (ez a pont megér egy külön posztot, hamarosan megírom)
  • túl öreg vagyok már, kifutok az időből, ha még gyereket is szeretnék
  • nálunk a családban nem szokás elválni

Ismerősek ezek az indokok? Voltál már úgy, hogy ilyen érveket hoztál fel azért, mert nem mertél szakítani, pedig tudtad, hogy neked is és neki jobb lenne?

De mi minden állhat az indokok mögött?

  1. Önbizalomhiány: amikor nem hiszem el, hogy tényleg „szőröstül- bőröstül” szerethető és elfogadható vagyok mások számára! A jelenlegi kapcsolatban már nem kell bizonyítani, a másik már letette a voksát mellettem. De mi van, ha nem találok még egy olyan embert, aki el tud fogadni? Akinek tetszenék?
    • De mi van, ha igen? Mi van, ha találok egy olyan embert, aki tényleg azt tudja majd nekem adni, amire szükségem van? Aki elfogad úgy, ahogy vagyok, és azért szeret, amilyen vagyok? De ez sosem fog kiderülni, amíg nem adok ennek egy esélyt!
  2. Egyedülléttől való félelem: sokszor nehéz egyedül lenni, és sokkal egyszerűbb lenne, ha egyik kapcsolatból a másikba át lehetne lépni. Az egyedüllét rengeteg dologra megtaníthat. Például arra, hogy mi mindenre vagy képes egyedül, és elűzd azt a hiedelmedet, hogy bizonyos dolgok elvégzéséhez kell valaki, aki segít. Ez könnyen kiszolgáltatottá tehet, és belecsúszhatsz rossz választásokba is. Ha megtapasztalod, hogy mire vagy képes egyedül, növeled az önbizalmadat is! Az egyedüllét nem azonos a magánnyal!
  3. Megszokás: sokszor maradunk benne olyan helyzetekben, amit már ismerünk, megszoktunk, tehát túlélhető. Az új pedig ismeretlen és félelmetes!
  4. Családi hagyományok és elvárások: Mit szólna a családom? A szomszédok? A barátok? Nálunk ez nem szokás… Ismerősek ezek a gondolatok? Itt fontos megvizsgálni, hogy mi a hiedelmen arról, hogy mit gondolnak mások, ez mennyire fedi a valóságot, és akkor mi van, ha tényleg így gondolkoznak? Hogyan hat ez rám? Mi van akkor, ha nem hiszek a hiedelmemnek? Mi van akkor, ha hiszek neki? Szóval itt rengeteg kérdés megválaszolásra vár, mert a dolgok nem fehérek és feketék (szerencsére). A kognitív terápia rengeteg támpontot tud adni ahhoz, hogy a hiedelmeinket átdolgozhassuk.
  5. Anyagi függőség: ilyenkor érdemes egy valóságvizsgálatot (reality check) csinálni, és megnézni azt, hogy milyen lehetőségeim vannak, amik lehet, hogy átmenetileg rosszabb anyagi helyzetbe hoznak, de hosszú távon új lehetőségek nyílhatnak meg.
  6. Túl sokat fektettem már bele: időben, pénzben, energiában, és szeretném, ha „megtérülne”. De vajon tényleg meg tud térülni? Tudok valami olyat kapni a jelenlegi kapcsolatomtól, amiért érdemes még további időt, pénzt és energiát szánni? A párom tényleg meg tudja majd egyszer nekem azt adni, amire valóban vágyom, és amire szükségem van? Ha igen, akkor eddig miért nem adta meg? Alkalmas erre? Biztos?
  7. Bűntudat: Olyan jó ember! Biztos belebetegedne, ha elhagynám! Nem ezt érdemli! Fontos leszögezni, hogy a párod is egy felnőtt ember, aki tud felelősséget vállalni magáért. Ahogy Te is túl tudsz lenni, ha elhagynak, úgy ő is! Nem vállalhatsz felelősséget mások helyett!
  8. Gyerekek miatt: erről megoszlanak a vélemények, és ahogy feljebb ígértem, egy külön posztban írok majd erről is.
  9. Játszmák: egy kapcsolatban rengeteg játszma van a hétköznapitól kezdve („Már megint a földön hagytad a zoknidat”) egészen a komolyakig (pl. bántalmazás valamilyen formája). Amikor játszmában- és azzal együtt sorskönyvben vagyunk-, akkor az abból való kilépéshez elengedetlen, hogy feltárjuk azokat, többek között a gátló parancsaink mentén.

Remélem, hogy sikerült néhány kérdést mutatnom, ami mentén el tudsz gondolkodni, ha nem érzed jól magad a párkapcsolatodban!

Van olyan, hogy egy külső szem segíteni tud az átgondolásban, aki lehet egy barát vagy szakember is!

 Ha változtatni szeretnél, keress bátran!

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoeletvezetes.blog.hu/api/trackback/id/tr88701350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsomák 2016.05.10. 20:44:20

És végül vegyük azt is figyelembe, hogy egy vadidegen, aki alig ismer minket, alig ismeri a kapcsolatunkat, körülményeinket, tud-e használható tanácsot adni, legyen bármilyen szépnek, előkelőnek vagy elég misztikusnak hangzó saját maga által saját magának adományozott címe - életvezetési tanácsadó, coach, pszichovarázsló, sámán stb.
Lehet, hogy a saját környezetünk véleménye sem fedi a valóságot, de akkor vajon mennyire fedi le egy vadidegené ?

ubu1a 2016.05.10. 21:55:17

Azért én úgy gondolom, hogy a felsorolt, sokszor hallott "kifogások" között jó néhány méltányolható érv van. Ezek mellett nem lehet csak úgy elmenni. Kívülről persze lehet mondani, hogy hülyeség, de aki benne él, annak ezek valós problémák. Ahogy nézem, többé-kevésbé mindegyik bekezdésnek meg lehetne írni a cáfolatát ugyanilyen terjedelemben.

Almandin 2016.07.23. 15:26:22

@ubu1a: Ez igaz. Az pedig kimaradt a felsorolásból, hogy bizonyos életkor felett valaki nehéz helyzetbe kerülhet: kilép a kapcsolatból, aztán azzal szembesül, hogy nagyon nehéz új társat találni, mert a normális emberek foglaltak, aki nem foglalt, annak a többségével komoly problémák vannak.
Manapság inkább arra hajlik a társadalom nagy része, hogy ha problémák vannak, ki kell lépni és új társat keresni. Természetesen vannak esetek, amikor valóban nagy a baj (pl. veri az illetőt a párja, vagy napi szintű, elviselhetetlen lelki terror uralkodik) tényleg okosabb kilépni, de ha valaki minden gondra szakítással válaszol, az nagy eséllyel pár éves kapcsolatok sorában éli végig az éltét, és akár már 50 körül végleg egyedül maradhat.