„Ne a változástól, az állandóságtól félj!” -Lao Ce

Pszicho életvezetés- A személyre szabott támogatás

Már megint ugyanabban a folyóban- SORSKÖNYVÜNK 1. rész

2016. április 16. - pszicho életvezetés

Ismerős a címben említett mondat? Hányszor álltunk már meg, és gondolkodtunk el életünk során, hogy „Milyen ismerős ez a helyzet. Már megint ez történt velem.” És ilyenkor megdöbbentek és tanácstalanok vagyunk, hogy „Hogy történhetett már megint ez velem? Mit kell megtanulnom ebből? Mit kéne másképp csinálnom?” Majd megyünk tovább és tovább anélkül, hogy végül valóban megértenénk, hogy miért történt, ami történt.

Amikor ilyen helyzetbe kerülünk, akkor TA-san (TA= tranzakcióanalízis, amit Eric Berne dolgozott ki a 60-as években) azt szoktuk mondani, hogy sorskönyvben vagyunk.

konyv_sk.jpg

De mi is az a sorskönyv? Nem, ez nem az ezoterikus értelemben vett nagybetűs SORS, vagyis „ez a sorsom, széttárom a kezem, és elszenvedem, ami adatott”, hanem Berne megfogalmazása szerint „Egy, a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv, amely egy választott alternatívára összpontosul.”  Huh, most már ezt is tudjuk, de gondolom, egy kukkot sem értesz belőle! (Én sem tudtam ezzel mit kezdeni elsőre.)

Kezdjük az elején: „egy, a gyermekkorban készített…..életterv”

Gyermekkorban készített életterv? Bern azt mondja, hogy a sorskönyvünket 0 és 7 éves korunk között megírjuk, 7 és 14 éves korunk között csinosítjuk (beépítünk még apróbb változtatásokat), majd 14 éves korunk körül elkezdjük élni. Hát, azért ez nem hangzik túl jól, igaz?

Ilyenkor 2 kérdés szokott megfogalmazódni abban, aki ezt először hallja:

„Ezek a korai döntéseink határozzák meg felnőttként a mindennapjainkat?” A válasz az, hogy sokszor igen.

„Akkor most már így kell leélnem az életemet?” Nem.

Mindaddig ezek a korai döntéseink befolyásolnak minket sok élethelyzetben, amíg nem kezdjük el tudatosan felülvizsgálni azokat, és nem döntünk újra. Ezt Berne újradöntésnek nevezi. Amikor „újradöntéseket” hozunk az életünk felett, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy kilépjünk a sorskönyvünkből, vagyis autonómiát teremtsünk (erről majd később bővebben mesélek). De ne szaladjunk ennyire előre! Egyelőre ott tartunk, hogy van egy már gyerekkorunkban megírt sorskönyvünk, amivel kénytelenek vagyunk együtt élni mindaddig, amíg másképp nem döntünk.

Gondolom, most felmerül benned egy csomó kérdés. Például ilyenek:

  • Hogyan írtam meg a sorskönyvemet? Mi alapján?
  • Mi köze ehhez a szüleimnek?
  • Pontosan milyen korai döntésekről van itt szó? Ezek hogyan vannak jelen most az életemben felnőttként?
  • Oké, hogy felismerem ezeket, de mit kezdjek velük?
  • Hogyan kell újradönteni?

Ez csak néhány azok közül a kérdések közül, amik most benned cikázhatnak.

A SORSKÖNYVÜNK sorozat során végig fogjuk venni azokat a legfontosabb dolgokat, amiket a sorskönyvről érdemes ahhoz tudni, hogy – előbb vagy utóbb - megpróbáljunk kilépni belőle.

 

Ha változtatni szeretnél, keress bátran!

A bejegyzés trackback címe:

https://pszichoeletvezetes.blog.hu/api/trackback/id/tr598632432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.